Mit jelent a kiküldetés, kirendelés, munkaerő-kölcsönzés a magyar jogban

Mit jelent a kiküldetés, kirendelés, munkaerő-kölcsönzés a magyar jogban

Más európai uniós tagállamokkal ellentétben Magyarországon nem létezik önálló jogszabály, amely kizárólag csak a kiküldetést, kirendelést és/vagy munkaerő-kölcsönzést szabályozná. A vonatkozó szabályok a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényben (Mt.) találhatók.

Kiküldetésnek minősül, ha a munkáltató gazdasági érdekből ideiglenesen, a szokásos munkavégzési helyén kívüli munkavégzésre kötelezi a munkavállalót. Feltétel, hogy a munkavállaló ezen időtartam alatt is a munkáltató irányítása és utasításai alapján végezze a munkáját. (Mt. 105. §)

A kiküldetés elemei tehát:

• munkáltató gazdasági érdeke,
• a szokásos munkavégzési helyen kívül munkavégzés,
• tartama ideiglenes,
• a munkavállaló ezen időtartam alatt is a munkáltató irányítása és utasításai alapján végzi a munkát.

Nem minősül kiküldetésnek, ha a munkavállaló a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan telephelyen kívül végzi (pl. díjbeszedő, újságkihordó).

Nem tartozik a kiküldetés körébe, ha egy személy saját maga egy másik tagállamba utazik, hogy ott munkát végezzen. Ez az eset a közösségi jog értelmében nem a szolgáltatásnyújtás szabad áramlásának, hanem a személyek szabad áramlásának minősül, ezért ilyen esetben kétségkívül a munkavégzés helye szerinti jog lesz az alkalmazandó.

Kirendelésnek minősül, ha a munkavállalót a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján, más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezi a munkáltató. Ennek feltétele, hogy a munkavállaló kirendelésére ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor és a munkavállaló a kirendelés során olyan munkáltatónál végezzen munkát,

1. amelynek tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy
2. a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy
3. a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.

A kirendelés elemei tehát:

• ellenszolgáltatás nélkül (ingyenesen) létrejött megállapodás alapján történő munkavégzés,
• csak meghatározott ideig, ideiglenesen,
• meghatározott munkáltatónál kerül sor rá.

Figyelem! Ha a munkavállaló kirendelése ellenérték mellett történik, akkor nem kirendelésről, hanem munkaerő-kölcsönzésről van szó.

Nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy ha a munkáltatók között díjfizetésre, illetve egyéb elszámolásra - a kirendelésen kívül eső okból - valamely szolgáltatás igénybevétele miatt kerül sor. (Mt. 106. §)

Például: ha a tulajdonos szervezet, a saját apparátusával elvégzi a leányvállalata számára a bérszámfejtési tevékenységet, és ezért a leányvállalat díjat fizet a tulajdonos számára.

Figyelem! Közös a kirendelésben és a kiküldetésben, hogy a munkavállaló munkavégzésére mindkét esetben a szokásostól eltérő helyen kerül sor, de míg a kiküldetés során ez az eltérő helyen történő munkavégzés továbbra is az eredeti munkáltatónál történik, addig a kirendelésnél a munkavállaló másik munkáltató részére - rendszerint annak irányítása alatt - végez munkát.

Kirendelés esetén a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték - eltérő megállapodás hiányában. A munkaviszony megszüntetésének jogát azonban csak a munkavállalót kirendelő munkáltató gyakorolhatja.

Munkaerő-kölcsönzésnek minősül az olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi. Ez tehát egy olyan háromszemélyes foglalkoztatási forma, ahol létezik egy kölcsönbeadó, egy kölcsönvevő (aki tulajdonképpen a megrendelő) és egy munkavállaló. A munkáltató szervezet, vagyis a kölcsönbeadó kifejezetten azért jön létre, hogy a munkavállalóval munkajogviszonyt létesítsen és közben egy polgári jogi szerződés által a munkavállalót egy másik cég (megrendelő, kölcsönvevő) rendelkezésére bocsássa. A kölcsönvevő és a foglalkoztatott munkavállaló között jogi kapcsolat nem létezik. (Mt. XI. fejezet)

Kölcsönbeadó csak az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság, közhasznú társaság vagy - a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában - szövetkezet lehet, amelyik megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, és a munkaügyi központ nyilvántartásba vette.

A munkaerő-kölcsönzés elemei tehát:

• a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót
• ellenérték fejében
• munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi.

Figyelem! A kölcsönvevőnek és a munkavállalónak a munkaviszony létesítésekor a munkaszerződésben rögzíteniük kell, hogy a jogviszony kölcsönzés céljából jött létre, mert ha ezt nem tartalmazza, illetve a felek nem ebben állapodtak meg, utóbb a munkaszerződés nem módosítható ennek érdekében. A kölcsönzés időtartama nem korlátozott, az szólhat pár napra, de akár évekre is. Az elvégzendő munkák köre sincs behatárolva.

Tilos a munkavállaló kölcsönzése:

• jogszabály által meghatározott tilalomba ütköző munkavégzésre,
• a kölcsönvevő olyan munkahelyén, illetve telephelyén történő munkavégzésre, ahol sztrájk van, a sztrájkot megelőző egyeztetés kezdeményezésétől a sztrájk befejezéséig, illetve
• ha a kölcsönvevőnél a munkavállaló munkaviszonya - a munkáltató működésével összefüggő okra alapozott rendes felmondásával, illetve a próbaidő alatt azonnali hatályú megszüntetésével - legfeljebb hat hónapja szűnt meg.

Figyelem! A munkaerő-kölcsönzés keretében a kölcsönvevő munkáltató nem kölcsönözheti tovább más munkáltatónak a munkavállalót.

Munkaerő-kölcsönzés esetén a munkavállaló a munkaviszony egész időtartama alatt más munkáltató(k) számára végez munkát. A munkaerő átengedése a munkavállaló feletti - a munkaszerződésből fakadó - irányítási, ellenőrzési jog időleges teljes körű átengedésével valósul meg. Ilyen esetben a munkát végző személy felett közvetlenné válik a megrendelő utasítási joga. E jog alapján a kölcsönvevő bármely munkavállaló tekintetében, bármely munkavégzési fázisba közvetlenül beavatkozhat, új utasítást adhat. Ezért a törvény előírja, hogy a munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak a munkavállaló munkavédelmére, a védett munkavállalói csoportok foglalkoztatására, a munkavégzésre, a munkakör átadás-átvételére, a munkaidőre, pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályok betartása vonatkozásában (lásd részletesebben az Mt. XI. fejezetét.)